Légierő Haderőnem Napja

Idén az MH 86 Helikopterbázis adott otthont a Légierő Haderőnem napjának...

Előzetes...
Este már nem is tudtam aludni... Csak forgolódtam. A tv-ben este még az időjárást jelentést figyeltem, és próbáltam nyugtatni magam azon, hogy úgy sem igaz amit mond.
-Felhőképződés , zápor, zivatar és még sorolhatnánk azokat a szakszavakat amiket Ők szoktak használni.
Utolsó előtti ellenőrzéseimet hajtottam végre. Olyan fotós féle checklist. Akkuk rendben, objektívek tiszták , másik objektív , körtepumpa stb... Mintha olyan egyszerű lenne a spotterélet. Pedig nem az.
1-2 órát tudtam aludni csupán, de ezzel nem csak én voltam így...

Amikor elindultam Szolnokra nem gondoltam volna, hogy akkora érzelmek kerítenek hatalmába mint talán eddig soha. Kicsit az Óceánhoz tudom hasonlítani. Egyszer csodás sima víztükröt látsz, máskor meg hatalmas hullámokat amik a semmiből tűnnek elő. A napom igen korán indult. Hajnalban a bögre kávémat szorongatva igyekeztem vizualizálni azokat a dolgokat amiket ezen a fotózáson megakartam alkotni. Kicsit előre terveztem.
A programot tudtam, így abból szemezgettem fejbe...Elképzeltem ahogy belépek a légi bázis területére ,az orromat megcsapja a kerozin mámorító illata… Igen nekem ez illat , ahogy spotter barátaimnak is. Indulás előtt párszor még ellenőriztem az időjárást. Néztem a felhőtérképet és mindent ami negatívan hathat a fotózásra. Bögrémet csendben az asztalra helyezve , egy szokatlan érzés fogott el…. Valahogy éreztem ez a nap nagyon más lesz mint a megszokott sztenderd fotózással eddig eltöltöttek. A leutazás jó kedvben és társaságban zajlott így hamar el is ment az idő az autóban. 
A Légibázis kapujában egy utolsót szívtam a cigarettámból és elnyomtam. Néztem a füstből kirajzolódó formákat… A szemem sarkából megpillantottam egy kiállított Mi-8 közepes szállító helikoptert. Olyan volt, mintha játszi könnyedséggel akkor szállt volna le arra a tisztásra. Megindultam felé pár képkocka erejéig. A történelem része. Hajdan sokat repült… 1972-ben állt hadrendbe és egészen 1996-ig teljesített szolgálatot. Végül kiselejtezték.

Itt még nem gondoltam ,hogy nem ez lesz az egyetlen kiállított gép amit lencsevégre kapok. A kapun belépve , kissé megkönnyebbülve lépdeltem befelé a légibázis területére. A levegő hőmérsékletét az út szélén lévő fák koronái próbálták felfogni. Ismét egy helikopter…. A lombok alatt kissé megbújva hívogatóan rajzolódott ki a jellegzetes körvonala. Egy jó állapotban lévő Mi-24D volt. A lencsevédőt levéve készítettem pár képet. A 118-as oldalszámot viselő gép már örök álmot alszik… 1980-ban állt hadrendbe 114-es oldalszámmal , és 1998-ban végleg kiselejtezték. Utolsó repülésein már a 118-as oldalszámot viselte.

Az út túloldalán egy másik forgószárnyas fogadott. A Mi-2-es helikopter a délelőtti napsugarakban fürdött.Ő egy könnyű, többcélú szállító helikopter. A 7835-ös oldalszámot viselő gép 1982-ben állt hadrendbe és egészen 2000-ig repült. Végül Őt is elérte a kor , és kivonták. Ő már nem ébred fel. Azon a helyen alussza örök álmát. Kicsit furcsa érzés. Az ember néha megszokja, hogy az ilyen és ehhez hasonló kiállított merev vagy forgószárnyas gépeket az évek szépen lassan elfogyasztják és szomorú végük szinte mindig ugyanaz Az utolsó útjuk általában a kohó ahol mint minden feleslegesé vált fémet, úgy őket is beolvasztják. Itt szerencsére ez nem történhet meg. Néha napokat vagy hónapokat töltenek el a katonák, hogy ezeket a kiállított darabokat gondozzák… Gyakran olyan állapotba hozzák őket , hogy már lelki szemeimmel látom is ahogy a pilóta elfoglalja a helyét , és megkezdje az aznapi repülését .Legyen béke vagy háború , -a katona akkor is katona… Hatalmas tiszteletet érdemelnek azok akik szabadidejüket nem sajnálva ápolják és féltik a történelem ezen darabkáit.

Ahogy csendben tovább mentem a hatalmas terület felé, már már megszokott könnyedséggel fókuszáltam a következő helikopterre ami úgy állt csendesen a fű közepén, mintha épp a tankerre várna. Ez a Mi-24V már nem repül. A fotó elkészítése után csak néztem… Elgondolkoztam a repülésén. A fülemben hallottam a két egyenkét 1600 kW-os (2200 Le) Izotov TV3-117A hajtőmű jellegzetes duruzsolását és szinte éreztem a forgószárnyak erős szelét…
A 712-es oldalszámot viselő forgószárnyas 1985-ben állt hadrendbe és egészen 2008-ig szolgált, míg végül őt is selejtezték. Kirepülte az idejét...

A nap melege egyre erősebb lett, de felnézve elmosolyodva nyugtáztam felé, hogy ezt most nem fogod tudni elrontani! Ahogy nézelődtem, hirtelen megálltam. A hátamon végigfutott a hideg…Éreztem ahogy az expogombon megremeg a kezem. Ott állt előttem. .. Csendben ahogy a többi, de valahogy mégis más volt. Jellegzetes formája hívogatóan nézett rám. Kontrollálhatatlanul elindultam felé, egyre közelebb. Nem tudom , hogy tudat alatt lépdeltem vagy a Ő vonzott ennyire…. Ez rejtély marad. Ott álltam remegő lábbal és megszólalni sem tudtam. Egy MIG-29 volt… A Nagyvas ! Kiskoromban sokat néztem őket , ahogy gyakorlatoznak a Vadkerti tó felett… A hangja még elevenen él a fülemben. A szemem bekönnyezett. Mindig nagy álmom volt, hogy úgy legyen egy randevúnk ahogy eddig nem adatott meg. Ott állt csendben és rám várt. Remegő kézzel igyekeztem az első képet megkomponálni... Halkan magamban mondogatva ismételtem, - nyugi…

Miután sikerült pár képet készítenem, olyan dolog történt amire nem is számítottam.
-Nyugodtan bele lehet ülni !
A hang irányába fordulva két katonát pillantottam meg, akik a tűző napon állva mosolyogtak felém.
- Ez most komoly?
- Igen! válaszolta és a nagyvas felé mutatott…
Tétován megálltam és próbáltam feldolgozni a felém intézett szavakat. Nem sokat gondolkoztam. Fotósfelszerelésemet és vizemet letéve elindultam a lépcső irányába. Az a pár méter több száznak tűnt… Óvatosan lépkedtem felfelé míg elém tárult a pilótafülke. Lábaimat egyenként finoman betéve ültem bele az ülésbe. Félelmetes érzés kerített hatalmába. A műszerek a megannyi kapcsoló és a botkormány ott volt tőlem egy karnyújtásnyira. A feliratok még mindig olvashatóak voltak, bár oroszul íródtak. запуск , высота stb… Kezem közé fogva a botkormányt teljesült egy régi álmom…. Hát itt vagyok. fotózhatlak és ami a csoda itt ülök a pilótafülkében. Pár percig csendben voltam. Ezzel tisztelegtem a típusnak és azoknak akik repülték , szerelték, és kiszolgálták… Ismét a földön voltam, de más érzésekkel. A gép jobb szárnyánál megállva letérdeltem és meghajoltam. Tudtam , hogy ezt az érzést nem fogja tudni semmi felülmúlni…. Utamat folytatva a többi kiállított gépet is megfotóztam . A 332-es oldalszámot viselő Mi-24 az egyik nagyjavított forgószárnyasunk.


A hátam mögött másik nagy kedvencemet tekinthettem meg testközelből. Épp a bemutatóra készítették fel. Ő nem más mint a Magyar légierő Antonov AN-26-os típusú kéthajtóműves, légcsavaros gázturbinás szállító repülőgépe. A kijevi Antonov tervezőiroda fejlesztette ki az An–24T teherszállító repülőgép alapján. 1969-ben mutatták be először, módosított raktérrel és nagyobb rámpával. A gép két darab Ivcsenko AI–24VT típusú légcsavaros gázturbinával van felszerelve, melyek egy négytollú, AV–72T típusú, 3,9 m átmérőjű fém légcsavart hajtanak. Sokszor kergetőztem , hogy végre lencsevégre kapjam a 406-ost. Most alkalmam volt, hogy annyi képet készítsek amennyit akarok. Igyekeztem bepótolni azokat az éveket amikor nem tudtam róla egy értékelhető nem dokumentum fajta (semmire nem jó, nem értékelhető) expót csinálni. Hát ez is megvan!


Közben a kicsit csendesebb bázis élet kezdett felpörögni. Megérkezett a 406-os személyzete is.




Kezdett beindulni a program. A háttérből felzúgtak a jellegzetes Izotov turbina hangjai, jelezve , hogy kezdődik a dinamikus bemutató .Oldalra tekintve a hang forrása is láthatóvá vált. Két Mi-24 harci helikopter kötelékben indult meg a várokozási pont felé ami a holt Tisza felett volt.


Őket követte még két Mi-17-es többcélú szállító helikopter, amely alkalmas csapatok és utánpótlás szállítására, valamint nem irányított rakétáival saját csapatok közvetlen tűztámogatására. A kötelékhez csatlakozott a 102-es oldalszámot viselő Aerospatiale AS350 B Ecureuil és az ő közvetlen felszállása után a futópályán is megindult az élet. Két Zlin-242L (21-22) taxizott a felszálláshoz. Ez a típus a Magyar Légierő kiképző repülőgépe .




Végül a várva várt pillanat! Sokak kedvence a 26-os beindította hajtóműveit .
Zene füleimnek. Az addig szétszóródott tömeg kezdett egy helyre csoportosulni.
A gép elindult és megkezdte a taxizást a felszálláshoz, hogy egy rövid , ám de látványos bemutatót tartson a légibázis betoncsíkja felett…

Egyéni bemutatók:

A Magyar Honvédség ejtőernyős válogatottja sem hiányozhatott a rendezvényről

A Végén természetesen még egy utolsó búcsú fotósorozatra meglátogattam.

(Antonov AN-26 műszerfala és szarvkormánya)

Az elején félve mentem be , és büszkén jöttem ki. Nem is éreztem magam odabent civilnek.
Ahogy a 406-os személyzete is fogadott a fedélzeten, olyan volt mintha hazajöttem volna.
Mintha kicsit ott dolgoznék velük, és az életük része lennék...
Még több élménnyel , érzelmekkel indultam haza. Már a leégés sem zavart annyira.
Igaz apám szerint nem vagyok százas, hogy a 65 fokos futópályán állok pár kép miatt...
Kicsit hibás Ő is. Miatta szerettem meg a fotózást , de ez egy másik téma...
Ismét egy fantasztikus napot tölthettem el a Magyar Honvédség keretein belül.
A katonák játszi könnyedséggel vették az extrém hőmérsékletet.
Minden tiszteletem az Övéké! Mivel neveket nem írhatok , így aki esetleg elolvassa majd közülük akkor tudják, hogy minden elismerésem és megannyi köszönetemet fejezem ki feléjük! Köszönöm a fantasztikus felkonferálást is a műsorok alatt! Bízom benne , hogy lesz még ilyenben részünk!
Mindenkit nagy szívvel biztatok , ha van alkalmuk és kifejezetten van Honvédség által szervezett NYÍLT program, akkor látogassanak el rá!  


A fotók az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis engedélyével lettek publikálva!